Hogyan keletkezett karácsony ünnepe?

A kereszténység korai éveiben a hívõk közössége január 6-án ünnepelte az év legszebb napját, az Üdvözítõ keresztelõjét. Sokakban azonban élt még a régi pogány hit. December 25-én ezt különösen tapasztalhatták azok, akik Jézus tanításait terjesztették a Római Birodalomban. Ez volt az a nap, amelyen egykor az egyiptomiak, a szírek, a perzsák, a görögök, a rómaiak ünnepelték fény- és napistenük születését. E napon mindenütt áldozati ünnepeket tartottak, mert az emberek nem tudták olyan gyorsan elfeledni õsi szokásaikat, még akkor sem, amikor már a keresztény hithez csatlakoztak.
Jézus Krisztus születésének senki sem ismerte pontosan. De tudták, hogy az Üdvözítõ a “ világ világosságának” is mondta magát. Miért ne ünnepeljék hát a fény napján a születésnapját? Miért ne avassák december 25-e pogány ünnepét keresztény ünneppé?
Így történt, hogy a Krisztus utáni IV. századtól már december 24-én kezdték ünnepelni a karácsony elõestéjét, a szentestét, és az év legsötétebb, legnehezebb idõszakát az élet kezdetének és a szeretetnek a sugárzó ünnepévé emelték.
Babona azonban maradt fenn ezzel a nappal kapcsolatosan. Ma is akadnak, akik azt hiszik, hogy a jámbor szemek elõtt a szentestén feltárul egy olyan világ, amelyben megnyílik a hegyek drágakõpompája, elõragyognak az elsüllyedt városok és a várak falai, a tengerekbõl pedig felhangzik az elsüllyedt harangok zengése. A bûntelenek megértik ezen az éjszakán az álltatok beszédét, és kimenthetik a szegény bûnös lelket a tisztítótûzbõl.